A sárkányrepülés varázslatos dolog. A huszadik századi ember jelképe, az űrtechnika első emberközeli alkalmazása a sárkányrepülő, amely összeköti a múltat a jövőt, Ikarus legendáját, Leonardo rögeszméit megvalósítva. Az első jele annak, hogy a következő században a repülés, ami eddig csak kevesek kiváltsága volt, szinte minden ember számára elérhetővé válik.

 

Az eszköz története az ókorig nyúlik vissza, de az első igazi példányt az ötvenes évek közepén tervezte meg Francis Rogallo, a NASA mérnöke, miután az űrhivatal ezzel szerette volna a földre juttatni a leszálló űrkabinokat.

Lynn White amerikai technikatörténeti kutató két olyan beszámolót fedezett fel, amelyek szerint 875-ben a mór vegyész és feltaláló Abbász Ibn Firnasz az akkor arab ellenőrzés alatt lévő spanyolországi Córdoba mellett sárkányrepülővel repült. Az eseményt angol keresztes lovagok mesélték el a Malmesburyben élő Eilmer szerzetesnek, aki matematikával és asztrológiával foglalkozott. Egy másik Malmesbury-i szerzetes, William, évekkel később leírta, hogy Eilmer valamikor 1000 és 1010 között a Malmsbury apátság templomának tetejéről próbálkozott a repüléssel, és kb. 200 m távolságot sikerült is repülnie, de végül lezuhant, és eltörte egyik lábát.

 

Jan Wnęk lengyel sárkányrepülő modellje, amely ma a Krakkói Néprajzi múzeumban van kiállítva. Jan Wnęk több nyilvános bemutatót tartott 1866-1869 között, amikor az odporyszowi templomtoronyról szállt le

 

Magyarországon elsőként a Műszaki Egyetemen kezdtek foglalkozni sárkányrepüléssel, 1973-ban. 1979-ben már sikerült önálló sportágként elismertetni. 1986-ban Gyöngyösön Európa-bajnokságot rendeztek. 1996-ban már Dunaújvároson rendezték meg az első síkvidéki Európa-bajnokságot.

 

Győrben a Tervező Vállalat sportkörének keretein belül alapított sárkányrepülő szakosztályt 1979-ben Kulacs István és Óvári Tibor.

A két mérnökember a magyar „megszállottakkal” kapcsolatot tartva tett szert az úgynevezett Flamingó típustervére, amelynek megépítését maguk végezték. A vázhoz szükséges alumínium csöveket az akkor még működő fehérvári Köfémből sikerült beszerezniük, amire a „vásznazást” háztartási vasalóval hegesztett agrofóliából készítették.

 

A sárkányrepülős gyakorlati ismereteket két alkalmas gyorstalpalással sajátították el.

Ekkor kezdődött a repülés…

 

Ha a cipő egy lépésnél nagyobb távolságra elhagyta a földet, akkor az már repülésnek számított.

Az egyre nagyobb távolságok leküzdése érdekében a mérnökök a motornak is helyet szorítottak, először a szárnyon, majd alatta egy 3 kerekű kocsin, az úgynevezett trike-on.

A motornak kicsinek, könnyűnek de erősnek kellett lennie, hát mi más lehetett, mint a jó NDK-s Trabant. (26 Le)

 

1985-ben aztán az MHSZ keretein belül az akkor már a repülőklubhoz tartozó szakosztálynak a légügyi hatóság által is elfogadott és támogatott önálló motoros gépe lett.

A gépen a győri főiskolások képzése volt a fő cél, amellyel megindult a szakosztály taglétszámának fejlődése.

Egyre többen hódolhattak a repülés szenvedélyének egyre modernebb gépekkel.

Napjainkra a motoros sárkányrepülők a kisgépes légi forgalom szerves részévé váltak.

A reptér közeli önfeledt „molylepkézést” felváltotta a két pont közötti megtervezett, rádiókapcsolattal rendelkező útvonalrepülés.

A mai modern technikának köszönhetően több száz kilométert képesek a motoros sárkányrepülők egy felszállással, 80-110 km/órás átlagsebességgel áthidalni.

 

 

 

Kapcsolat

Telephely:     9099 Pér, Repülõtér

Klubhelyiség: 9021 Gyõr, Városház tér 3.

E-mail: info@aeroclub-gyor.hu

Telefon: 06-20-777-9106

Adószám: 19113832-2-08

JSN Metro template designed by JoomlaShine.com