Győr már a XIX-XX. század fordulóján is igen fejlett város volt, itt is akadtak, akiket foglalkoztatott a repülés. Öt évvel Lilienthal vitorlázógépének elkészülte előtt Habits János és Fodor Sándor „Léghajó kormányzó repülőgép” nevű találmányukat kívánták volna szabadalmaztatni, de később a kérelmet visszavonták. Magyarországon 1912. januárjában alakult meg a Magyar Aviatikusok támogatására alakult Országos Bizottság. A Tanácsköztársaság Győrben is szervezett Magyar Repülő Különítményt, majd 1919. március 24-én a győri Vörös Repülőszázadot. Később a trianoni békeszerződés megszüntette a katonai repülést. 1927. márciusában a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tevékenységét beszüntették, így a polgári repülés és a kiképzés akadályai elhárultak. Győrben 1928. szeptember 30-án tartották meg az első repülőnapot. Ennek hatására 1929. májusában került sor a Győri Repülő Klub alakuló közgyűlésére. 1939-ben a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap megalakulása adott lehetőséget országosan a repülés beindítására. Hecsepusztán elkészült a repülőtér, így 1939. március 4-én újjáalakult a Győri Repülő Klub. A klub tagja volt Murányi Ili, az első magyar vitorlázó pilótanő. A repülőtér avatására június 4-én került sor repülőnap keretében és nyáron megkezdődött a vitorlázó és motoros képzés, ami egy ideig a II. világháború alatt is folyt. A vagongyárban 1936 óta az autógyártás erőteljes fejlődésnek indult, majd megszervezték a repülőgépműhelyt is, ahol először csak javítottak, később gyártottak vadászgépeket. 1943. április 13-án az amerikai bombázás óriási pusztítást okozott: 532 halott, 1132 sebesült, az épületek és berendezések 65-70 %-a sérült meg. 1944 során még további hat alkalommal bombázták a gyárat, azonban csak 1944. november 6-án oszlatták fel a Magyar Aero Szövetség vitorlázó-kiképző kereteit.

A magyar vitorlázórepülés éppen úgy, mint más országokban is, a lejtőrepüléssel kezdődött. Mikor a gödöllői IKARUSZ repülőiskolában Csermely Károly és V. Hefty Frigyes meghonosították a csörléses startmódot, már a síkvidéki reptereken is megindulhatott a vitorlázórepülés. Mivel kezdetben a teljesítményrepülések, különösen az 5 órás időtartam repülés nehézségekbe ütköztek, a klub egy Győrhöz közeli megfelelő, lehetőleg több szélirányban használható lejtőt keresett. Így találták meg a Bakonyszentkirály mellett fekvő „Öreghegyet”. 1948. október 1-jén, 1949. április 9-én és május 8-án gyakorlatban is kipróbálták ezt a terepet. A lejtő három szélirányban volt repülhető. A startok csörléssel történtek, mert a gumiköteles indításhely hiánya miatt igen körülményes lett volna. A lejtőnek nem voltak szeszélyes pontjai, a kezdők is könnyen használhatták. A klub elképzelése az volt, hogy az Öreghegy közelében található Keresztúri-rét bevonásával olyan repülő bázist alakítanak ki, ahol lejtőt repülni, csörölni és vontatni egyaránt lehetett volna. 1950-ben már sokszor motoros géppel vontatták ki a pilótákat időtartam-repülésre. Sajnos 1951-ben a tapasztalt repülők és oktatók igazságtalan kizárása a repülésből nemcsak az ide épített hangárt emésztette fel, hanem elegendő volt ahhoz, hogy az említett szép terv veszítsen vonzásából, és az egész elsikkadjon a tehetetlenség, az ötlethiány és a lustaság közönyében. Pedig ez a vidék nem csak a repülés szempontjából volt szép és nagyszerű, hanem természeti szépségével is felüdítette, elgyönyörködtette a városi embert.