1950-51-ben az OMRE-ban nagyarányú átszervezést folyt, és 1951. január elsején az átszervezett OMRE a Magyar Repülõszövetség nevet vette fel. Az ekkor uralkodó bizalmatlanság Gyõrt is elérte, így vége szakadt az addig nagyon eredményes repülésnek. A politikai élet bekerült a repülésbe, a klubokba politikai tiszteket állítottak be. Szerepük lassan ellenszenvet váltott ki a klubon belül. Az országos értekezletek arra irányultak, hogy az eredményeket túlhajszolják, és elõtérbe kerüljön a politikai munka, ám ez minõségi visszaesést jelentett a kiképzésben. A klub tagjai ennek ellenére elkészítették a csigastartot, a visszacsörlõt, a Gyõr 2-t, majd a Motor Pilist. Ez az eredményesség azonban a központi szerveknél sok vitát váltott ki, végül kizárták a repülésbõl azokat a szakembereket, akik a II. világháború után megteremtették a repülés feltételeit. A kizárás két és fél éve alatt az oktatók, ha nem is repülhettek, a repülésnek éltek továbbra is.

1951-ben és az utána következõ években zajlott le a magyar repülés átszervezése az akkor elképzelhetõ egyetlen minta, a szovjet repülés szerint. A kiképzés nagyrészt nyári táborokban zajlott az ötvenes évekre egyébként is jellemzõ körülmények között. Kora hajnaltól késõ estig repültek, de sok kényszerszünet is volt: belföldi közforgalom, a nem tökéletes technika, politikai foglalkozások, a vontatási lehetõségek szûkös volta miatt.

Ebben az idõben kevés versenyzésre alkalmas géppel rendelkezett a Repülõ Klub, a Klub és a repülõtér erõs elkülönülése sem segítette a teljesítményrepülések növekedését. 1956. július 1-tõl október 21-ig 422 felszállást hajtottak végre a klub vitorláz repülõi, és összesen 688 órát repültek. Az októberi eseményekre jellemzõ az a tény, hogy a gyõri illetõségû klubtagok mindannyian a repülõtér és a repülõgépek megóvására, védelmére vállalkoztak, és közülük senki sem hagyta el az országot. A klub az eseményeket értékelve az új repülõtér-parancsnok: Baranyai Ferenc vezetésével megszervezte a gépek védelmét, és õrséget állítottak a repülõtéren. 1955-56-ban baráti kapcsolat alakult ki a szomszédos Szlovákiában élõ repülõsökkel 1956 nyarán a klub tagjai meghívást kaptak a pozsonyi Vajnori repülõnapra. Az 56-os események után a gyõri repülõtéren újabb lendületet vett a repülõs mozgalom. 1958-ban Gyõrben rendezték meg a junior versenyt, a Nemzeti Vitorlázó Versenyt és a senior versenyt is. 1958 után megértek az erõfeszítések az itt kikísérletezett rendszer és az elpusztíthatatlan gyõri lelkesedés eredményei. 1958-ban a senior versenyen Kondor János 3. helyezést ért el. Ebben az évben átlépte a bûvös 300 km-es határt, az aranykoszorús távrepülési szintet. Hullámrepülés során 7200 m országos csúcsmagasságra emelkedett a gyõri pilóta. 1960-ban a szenzáció a Gyõr – Arad 335 km-es távrepülés volt vitorlázó géppel. 1961-ben 300 km-es céltávrepülés során 80,5 km/h átlagsebességgel új sebességi országos rekordot repült Kondor János. 1962-ben a rekordot 90,9 km/h-ra sikerült növelni.

(Összeállította: Orbán Gergely)